Példabeszédek könyve
31:8. Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében.
31: 9. Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!
Az elmúlt években sok minden történt velem. Megismerkedtem, leveleztem elítéltekkel. A legtöbbjük gyilkosságért ül. Azt hittem ennél rosszabb nem létezik. De a leggonoszabb, legmegrázóbb azoknak a gyerekeknek a sorsa volt, akiket molesztáltak.
Sokan szervkereskedők, emberrablók, pedofílok kezébe kerültek.
Néhányukkal találkoztam. A sorsuk közös. A legtöbbjük nem kell senkinek.
Három gyermekemet molesztálták!
A legtöbb gyermek nem mer beszélni, segítséget kérni.
Sajnos félnek, hogy nem hisznek nekik, vagy ha visszakerülnek, a családba, nevelőotthonokba, fiatalkorúak intézetébe, börtönökbe (mert a törvény lehetővé teszi) rosszabb lesz a sorsuk!
Megértem őket! Nekem sem hittek. Pont azok, akiktől segítséget vártam. A molesztáló szülőknek vannak jogaik, de nekem, és a gyerekeknek nincs. Egy kollégám azt mondta!-Ne haragudj nem akarok évekig bíróságra járni. De hányan károsodunk, és leszünk áldozatok, mert ki merünk állni, és harcolni ezekért a gyerekekért?
Két lelkipásztor állt mellém. Csak ők tudták egyedül, min megyek keresztül a gyerekek miatt.
A szégyen, a csalódás, évekre megkötözött velük együtt. De jól döntöttem, hogy vállaltam a gyerekeket, még ha kegyetlenül nehéz és fájdalmas lett is. Mert nekem van Valakim, aki az én fájdalmamat is elhordozza. Számára a gyerekek fájdalma és élete mindennél fontosabb.
Ahogy a bántalmazott gyerekek, én is csalódtam. Felnőttekben akik elfordították a fejüket. Akik megtagadják őket, engem pedig hazugnak tartanak, mondván csak kitalálom a történeteket! Nem segítenek pedig tudnának. Magamra hagytak, tegyek amit akarok. Leráztak. Nyomoztak utánam, hogy találjanak ellenem valamit, hogy hallgassak. A 28 éves nevelt fiam maradt mellettem. Vele együtt éltük át a borzalmakat. Ő soha nem panaszkodott! Megtanúlt befelé sírni mint én is.
Az egész tízéves koromban kezdődött. A szomszédunk megerőszakolta tízéves lányát, majd felakasztotta magát. Egy család, akik az ördög mesterművének áldozatai lettek. Én is tízéves voltam akkor. Az apám alkoholista bűze évekig elkísért. Az anyám elméje pedig szép lassan elborult. Nem szerettek, nem akartak engem. Nincsenek róluk szeretetteljes emlékeim.
Ha anyám bántott, azt alaposan tette. Vastag vasalózsinórral vert meg, vagy összeharapta a kezemet.
Tizenöt évesen elszöktem. Akkor kezdtem először dolgozni, majd később tanulni. Az első munkahelyemen ismerkedtem meg egy leszbikussal. Tizenhét éves koromban az első prostituálttal és az áldozatával, akit ő adott el egy iraki üzletembernek. Ötven dollárért. Akkor még nem értettem ezeket a dolgokat. Isten nem engedte meg hat évvel ezelőttig, hogy emlékezzem.
Nemrég megmutatta, hogy jöttem a világra. Kezdem megérteni miért adta a lehető legnehezebb életet. Lassan értettem meg mit vár tőlem.
A gyermekmolesztálások évtizedek óta elkísérnek.
Majdnem minden bűnöző, prostituált, homoszexuális akit ismertem, bántalmazott ember volt. Magyarország, és a világ eltűri ezt.
A legtöbben azt mondják nem tudják elviselni,vagy, hogy nem is igaz, hogy ilyesmi létezik.
A hallgatás, a titkolózás, 30 millió gyermekrabszolgát eredményezett. Az ő életükkel,hogy fogunk elszámolni?
Az elmúlt években,olyan emberek fordultak ellenem akiket szerettem, akikben megbíztam. Amit leírok sok embernek nem fog tetszeni. De én csak egy dolgot akarok.
A Mennyei Atyának engedelmeskedni. Amit kér tőlem, és amit láttam, hallottam, leírom. Mindent. Mert ha csak egy gyerek élete is megváltozik, akkor érdemes belevágni. Szeretném azokat elérni, akik olyan törvényeket hoznak, amit ők sem tudnak betartani. Azokat, akik visszakényszerítik a gyerekeket a nyomorba, olyan szülőkhöz akik továbbra is molesztálhatják , akár prostituáltnak is eladhatják gyermekeiket.
Nyolc évvel ezelőtt a Duna-parton sétálgattam egy öt éves kisfiúval. Csodálatos nap volt. Hónapok óta először mertem nagyobb utat megtenni reménykedve abban, hogy végre meggyógyulok gerincbetegségemből. Megkért hajoljak le, mert mondani akar valamit.
Ocsmány pornográf szavakat súgott a fülembe.
Két hónapig ordítottam befelé. A lelkem olyan fájdalmakon ment keresztül ami elviselhetetlen volt. Nem szóltam senkinek. Nem mertem. Aztán felhívtam a lelkipásztoromat. Pár nappal később találkoztam egy hölggyel. Két gyermeket nevel. A saját szüleik rontották meg őket. Megkérdeztem a pásztoromat, szerinted mégis hogy mondjam el nekik, hogy az Úr Jézus szereti őket?
Azt mondta: beszélj a megbocsájtásról.
Persze gondoltam, pont arról. A sorsukra hagytam a gyerekeket mert tudtam, hogy nem tudom őszintén kimondani. Később jutott eszembe,hogy minden megerőszakolt ember azt hiszi, hogy megérdemelte. Maguknak kellett megbocsájtani mivel azt hitték megérdemelték amit velük tettek! A szüleik még a börtönből is kereshették őket.
Ilyenkor megdöbbenek. Meddig tűrhető el a gonoszság?
Egy másik hölgy is felhívott, mert a három éves kislányaszörnyeket lát. Elhozta hozzám a kislányt aki elmesélte,hogy az óvodában halloweent játszottak. Azóta látja a kis szörnyeket. Mennyi ostoba, gonosz játék létezik amin az emberek csak nevetnek. Az ördög is, mert már rég a gyerekeket tekinti első célpontjának.
A szentimentális, bűntudattal, és túlzott elfoglaltsággal terhelt szülők egy nap arra ébrednek, hogy nem ismerik akit felneveltek . Aki lázad, hazudik, nem tiszteli a szüleit. Mi hívők ezt hívjuk az utolsó idők jeleinek. Imádkoztam a kislányért, és Isten meghallgatott. Megszabadította.
A többiek..nos talán egyszer elmondom a történetüket.
Ez a szolgálat, amire Isten elhívott, kimondhatatlan fájdalommal jár. Ahogy az Úr elém hozta őket,mindig csak egy kérdés volt a fejemben.
Isten!!! Hogy tudod végig nézni ezt?
Őt vádoltam magamban,mint oly sokan teszik. De Tőle a mai napig nem mertem megkérdezni. Pedig számtalanszor bebizonyította a szeretetét. De vajon én bízom -e benne?Talán a könyv végére kiderül. Én nem vagyok hajlandó egy olyan birodalmat építeni, ahol a gyerekekkel bármit meglehet tenni.
Harcolni fogok ellene, mert Isten Ereje a rendelkezésemre áll.
Láttam,tapasztaltam, hogy az Úr Jézus képes bárkit meggyógyítani, megváltoztatni.
Legyen áldott érte!
2017 február 23 -án pszichiátriára utaltak!
Összeomlottam. Segítettek, hogy felálljak.
Nem könnyű, ezért ha hívő vagy kérlek imádkozz értem. Nem az a célom, hogy bosszút álljak, hanem,hogy végre komolyan vegyék a gyerekeket, azokat a nevelőszülőket, akiket tönkretettek.
Egy dolgot senki nem tud, hogyan vizsgálják, milyen az eljárás ahol bizonyítania kell a gyereknek hogy valóban molesztálták.
Egy szó van rá: KEGYETLEN!
A gyermekvédelem haldoklik!
Soha nem gondoltam, hogy egyszer még leírom, de Magyarország törvényhozása csúnyán elbánt velünk. Mégis folytattam volna, de a vádaskodásokat nem bírtam feldolgozni.
Mivel azt mertem mondani, hogy nem értek egyet azzal, hogy a gyerekeknek kapcsolatot kell tartani a szüleikkel (be is bizonyosodott mennyire aljas módon bántak velük) vissza kényszerítik a gyerekeket a nyomorba, és azokhoz akik AIDS-el megfertőzték, szexuálisan molesztálták őket, ezért feketebárány lettem.
A büntetésem: meghurcoltatás, vádaskodás, fenyegetés, lelki terror! Bizonyítani nem tudom, nem is akarom. Istenre bíztam őket. Megbocsájtottam nekik, szerettem őket, de a gondolkodásukat nem tudom megváltoztatni. Megpecsételtek, és azóta is ennek tükrében döntenek rólam.
A hatalmasok pár éve eldöntötték, hogy semmit nem érnek a hivatásos nevelőszülők. 130 kollégám lépett ki. Lecsökkentették a fizetésünket, visszaminősítettek, juttatásokat, szabadságot, vettek el, és végül,
a gyerekek már máshol vannak.
Én pedig beteg vagyok,és gyászolok.
Ez volt a hivatásom, a mindenem! Csúnyán
végződött!
Ennyit érek??? 25 év, öt igen nehéz gyerek nevelése után?
Nos majd Isten gondoskodik rólunk,és igazságot szolgáltat!
Kinek kinek érdeme szerint!
2020 március!
Jobban vagyok, a nagy fiammal új életet kezdtünk egy másik városban!
Talán itt felejthetünk.
Gyógyulhat a lelkünk!
Már nem haragszom senkire, inkább imádkozom, mert bárki bármit is tesz, vajon megelégítene ha pokolba kerülne? Persze, hogy nem. De ahogy könyörgök, közbenjárok, úgy tisztul a szívem és kezdek újra szeretni, azokat is akik fájdalmat okoztak.
Szerettem volna még írni a lányokról de nem megy!
Remélem amit leírtam segíteni fog valakinek!
Talán lesz valaki aki harcol értük.
Isten áldását kérem az olvasókra!
